A szegedi Palánk
A Palánk városrész nevét a fa-föld rendszerű erődítéséről kapta. Ahogy Cs. Sebestyén Károly megfogalmazza: „alakját a sziget alakulata szabta meg, amelyen feküdt”. Története jól példázza, hogyan alakul át egy városrész az évszázadok során: a római útállomástól a középkori sókereskedelem központján át a 19. századi nyomdászélet és piacok világáig mindig központi szerepet töltött be Szeged életében. Szűk utcái, kis telkei és szerb (rác) lakossága sokáig sajátos arculatot biztosítottak a környéknek.
Régészeti kutatások és nehézségek
Az Oroszlán utca 6. (Krebsz–Kiss Dávid-ház) és a Kelemen utca 7. (Burger-ház) épületeinek felújításához kapcsolódó 2021-es ásatások során a Löffler Zsuzsanna és Molnár Csilla, a Móra Ferenc Múzeum régészei, több mint 100 objektumot tártak fel. Ez a szám önmagában is jelentős, de mögötte a város múltjának évszázadai húzódnak meg.
A szegedi belváros régészete különösen nehéz terep: az 1879-es nagy árvíz elmosta az épületek túlnyomó részét, a későbbi tereprendezés és újjáépítés pedig sok régi réteget elpusztított. A megmaradt emlékek nagy része eltemetve, vastag feltöltés alatt rejtőzik, így csak akkor válnak láthatóvá és kutathatóvá, ha építkezések során lehetőség nyílik feltárásukra. Az Oroszlán és a Kelemen utcai munkák épp ilyen ritka alkalmat kínáltak: a város egyik legnagyobb összefüggő belvárosi ásatása valósult meg.
A feltárás rétegei az Árpád-kortól a 20. századig terjedtek. Előkerült a Palánk városrész nevét adó sánc – vagyis a középkori védelmi rendszer - maradványa is
Szeged földrajzi helyzete és kezdeti története
A város fekvése mindig is kedvezett a megtelepedésnek. A Tisza és a Maros összefolyása vízi és szárazföldi utak találkozási pontja, fontos kereskedelmi csomópont volt. A környék löszhátai árvízbiztos szárazulatokat kínáltak, így három fő településrész jött létre: Felsőváros, Alsóváros és a középső „sziget”, amelyből a Vár és a Palánk városrész kialakult.
Régészeti nyomok szerint a vaskorban kelták, majd a római korban szarmaták éltek itt, valamint római útállomás is működött a tiszai átkelő mellett. A népvándorlás korából avar sírok kerültek elő, de folyamatos, nagyobb megtelepedés csak a középkortól igazolható.
A középkori Szeged és a Palánk
A város első írásos említése 1183-ból való, ekkor már a sókereskedelem fontos központja volt, a Maroson érkező sószállítmányok itt kerültek elosztásra. A 13–14. századtól királyi vár is állt Szegeden, amelynek története szorosan összefonódott a Palánkkal.
A város stratégiai szerepét mutatja, hogy több király is hosszabb időt töltött itt, Hunyadi Mátyás például öt alkalommal, több hónapig tartózkodott Szegeden, és tizenöt kiváltságlevelet adott a városnak. A várfalak építésének idejéről nem állnak a rendelkezésre pontos adatok, azonban feltehetőleg a 15. század folyamán, fokozatosan nyerte el az 1686 utáni felméréseken megismert külsejét.
Az árvíz és az újjáépítés hatása
Az 1879-es nagy árvíz szinte teljesen elpusztította Szegedet: több mint ötezer házból alig pár száz maradt állva. A Palánk azonban viszonylag magas fekvésének köszönhetően jobb helyzetben volt, így néhány régi háza – köztük a Krebsz-ház – túlélte a katasztrófát.
Az újjáépítés során a város új arculatot kapott: szélesebb utcák, tágasabb terek jöttek létre. A régi palánki házsorok sok helyen eltűntek, de az Oroszlán utca és környéke továbbra is megőrizte a történeti folytonosságot.
Az Oroszlán és Kelemen utcák házai
A mai belváros szívében húzódó Oroszlán utca a szegedi Palánk egyik legjellegzetesebb vonala, amelynek múltja szorosan összefonódik a város történetével.
Ha a szegedi Nádor – Oroszlán – Kelemen utca által határolt épülettömb házai mesélni tudnának, első történeteik a 19. század elejére vinnének vissza: ugyanis ekkorra már összenőtt az egykor árokkal és sánccal elkülönített, rácokkal és kereskedőkkel lakott Palánk városrész az árkon (ma Kelemen és Zrínyi utca) túli, jelentős német lakosságot befogadó városrésszel (mai Klauzál tér és Kárász utca).
Az Oroszlán utca régi neve Pacsirta utca volt. 1848-ban átmenetileg Deák utcaként is emlegették, majd ismét Pacsirtává vált. A nagy árvíz (1879) után, névegyezési okok miatt változott a név Oroszlán utcára: ez a név az Arany Oroszlán kávéházból származik, amely az Oskola és Oroszlán utca sarkán állt, és kedvelt találkozóhelye volt a szegedieknek. A Kelemen utca csak 1883-ban jött létre, amikor a Burger-ház átépítése lehetővé tette a Színház utca meghosszabbítását.
Az Oroszlán utca környéke a 19–20. században igazi pezsgő városi központtá vált: nyomdák, üzletek, fodrászműhelyek, kávéházak és kisebb üzletek sorakoztak itt. A kenyér- és tejpiac a Klauzál tér mellett zajlott, a Burger-ház földszintjén pedig üzletek és műhelyek sora működött. A Burger-ház különösen nevezetes: itt működött a város első jelentős nyomdája és a Szegedi Híradó szerkesztősége. A Szegedi Híradó nemcsak tudósított, hanem szervező erőként is jelen volt: irodalmat, rendezvényeket népszerűsített, és a város modern közéleti fórumává vált. Burger Zsigmond nyomdász neve összeforrt a helyi sajtó és könyvkiadás fellendítésével. Itt kezdte pályáját unokaöccse, Tömörkény István is, aki később íróként és múzeumigazgatóként vált ismertté.
A 20. század első felében üzletek, kézműves műhelyek, kávéházak és kulturális kezdeményezések sora kötődött ide. A helyi társadalom sokszínűségét mutatja, hogy szerbek, németek, magyarok együtt alakították a városrész arculatát.
A mai Oroszlán és Kelemen utca házai nem csupán épületek: a város kollektív emlékezetének részei. Régészeti feltárásaik révén közelebb kerülhetünk Szeged múltjához, miközben múltjuk a város kulturális és gazdasági történetét is elmeséli. Ma az Oroszlán utca egyszerre őrzi a Palánk szűk, hangulatos belvárosi arculatát és a múlt emlékeit: nevei, házai és régi vendéglátóhelyei a régi Szeged városi életének lenyomatai.
(készült Frauhammer Krisztina, Löffler Zsuzsanna és Molnár Csilla írásai és kutatásai nyomán. A témáról bővebben a hamarosan megjelenő Az Oroszlán utca titkai című kötetben olvashatnak)